ÍGY GYÚJTS BE A KÁLYHÁBA

Tüzet rakni egyszerűnek tűnik, mint az egyszeregy, azonban ha még nem gyújtottunk be soha a kályhába, akkor bizony meggyűlhet vele a bajunk. Szerencsére szó sincs arról, hogy túlságosan bonyolult lenne a művelet, mindössze a helyes technikákat kell ismerni.

Mutatjuk is őket!

 

MILYEN A JÓ FA?

Arról, hogy milyen a jó tűzifa, már számtalan alkalommal írtunk, úgyhogy most csak érintőlegesen beszélünk róla.

A legjobb, ha a tűzifa nedvességtartalma maximum 10-15% körüli, de semmiképp ne legyen több 20%-nál. Ehhez általában az kell, hogy 2 évig száraz, nedvességtől jól elzárt helyen hagyd kiszáradni a fákat.

A másik fontos dolog, hogy lehetőleg keményfával tüzelj.

Ilyen például

• a tölgy,
• a bükk,
• a gyertyán,
• a boróka,
• a juhar,
• az akác,
• a tiszafa,
• a diófa,
• a gyümölcsfák (mint például az alma, a körte vagy a cseresznye).

Amennyiben puhafával, például fenyőfával, cédrussal vagy ciprussal, tüzelnél, úgy érdemes őket a keményfával vegyíteni.

 

MI KELL A TÖKÉLETES ÉGÉSHEZ?

A szakemberek szerint a tökéletes égéshez három dolog szükséges:

1. a nagyon magas hőfok - ezt biztosítják nekünk a száraz tűzifák;
2. a jó oxigén-ellátottság - ehhez nyitva kell hagyni a kályhát;
3. és idő az égésre.

Ezt pedig a következő technika biztosítja nekünk.

 

FELÜLRŐL TÖRTÉNŐ BEGYÚJTÁS

Lássuk is az egyik leghatékonyabb gyújtási módot: a felülről történő begyújtást.

Sokan mind a mai napig alulról gyújtják meg a tüzet, ami sokkal kevesebb hőleadással, és nagyobb füstképződéssel is jár. Így pedig végsősoron a környezetünk, a kályhánk és persze nem utolsósorban a pénztárcánk látja kárát. Ilyenkor ugyanis a lángoknak alul, a vastag fákon keresztül kell végigfutniuk, mire végre elérik a vékonyra hasított gyújtóst. Ilyenkor viszont több füstgáz is képződik, ami bizony oxigénigényes, így pedig nem lesz elegendő a nagy hőmérsékletű égéshez.

A felülről történő begyújtás esetén azonban a láng az alatta lévő, vastagabb fákat gyújtja be.

Azért is jó módszer, mert így az égés időtartamát megnyújthatjuk, nagyjából fél órával.

Helyezzük alulra tehát a vastagabbra hasított, száraz fákat, majd szellősebben, a kemény fára keresztbe, közepesen vastag tűzifát. Ezután rakjuk szellősen, szintén keresztbe a vékonyra hasított gyújtóst és egy gyullancsot.

Az alágyújtóst érdemes középre, a lyukba helyezni, hogy az azt körbeölelő száraz gyújtós könnyen lángra kapjon. Ahhoz, hogy probléma nélkül meg tudd gyújtani, szükséged lesz egy hosszabb gyufára, vagy ha ez nincs kéznél, akkor egy összecsavart újságpapírra és egy öngyújtóra.

Miután a tűz lángra lobbant, és átjárta az alsó fákat is, a hamuajtót már be lehet zárni, viszont a rajta lévő rést érdemes nyitva hagyni. Szelepes kályhánál pedig ügyelni kell arra, hogy a szelepet ilyenkor a középsőre állítsuk.

Miután a rakásunk összedőlt, zárjuk a hamuajtón lévő lyukat a felére, amit parázs esetén érdemes teljesen lezárni.

 

TÉVHITEK

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy minél jobban lobog a láng, annál melegebb lesz. Pedig ez egy kályha esetén nem így van. A begyújtás után még 12 órával is meleget kell, hogy adjon, és csupán 12-24 óránként kell megpakolni, ha mindent helyesen csináltunk.

Az esetek többségében tehát elég lehet napi 1 begyújtás is.

 

AZ ELSŐ BEGYÚJTÁS

Az első begyújtásnál figyelni kell arra, hogy a kémény alsó részét felmelegítsük, ellenkező esetben a füst visszaáramlik.

Ha ugyanis akár 1 fokkal hidegebb a levegő bent, mint kint, akkor visszaforduló légáramlat keletkezik, így a füst visszafordul. Ezért sem tanácsos például délután begyújtani, hiszen olyankor már biztos, hogy felmelegedett a kémény.

Épp ezért a legjobb, ha először néhány újságpapírt tekersz össze, és a kémény tisztítóajtaján keresztül gyújtod meg, lehetőleg korán reggel, amíg a nap nem melegítette fel a kéményt.

 

TAKARÍTSUK EL A FELESLEGES HAMUT

Onnan tudhatjuk, hogy jó minőségű fát használunk, hogy ritkán kell takarítani, hiszen ilyenkor csak kis mennyiségű hamu keletkezik. Épp ezért nagyjából 2-4 heti gyakorisággal kell kitakarítani: itt arra érdemes figyelni, hogy a tűztér ajtó küszöbénél a hamu ne legyen magasabb.

Amennyiben a hamu még forró, érdemes várni vele, amíg kihűl, de akár fém vödörbe is szedhetjük, fém lapát segítségével.

 

TOVÁBBI TIPPEK:

• Lehet, hogy sokan ebben "nőttek fel", mégsem érdemes alulról begyújtani, hiszen így végig kell futnia az összes, nagyobb hasábon, így később éri el az égéshez szükséges magas hőfokot. Ráadásul ilyen esetben rengeteg környezet- és kéményromboló füstgáz keletkezik, és összességében is sokkal kevésbé lesz hatékony így a fűtés.
• Szintén sokan használnak reklámújságokat, újságpapírokat a begyújtáshoz, pedig ezek is rengeteg káros anyagot tartalmaznak. Helyettük érdemes inkább 1-2 ezer forintért alágyújtóst venni, ami tökéletes erre a feladatra és sokáig kitart.
• Ne tüzeljünk olyat, ami hirtelen elég (például dióhéj, tűlevél, gyaluforgács), hiszen ez túlfűtheti a kályhát és ahelyett, hogy nagyobb hőt adna le, inkább károsítja azt.
• Ne égessünk a kályhában hulladékot.
• Ne rakjunk nagyobb mennyiségű tűzifát az izzó parázsra, mert az robbanásveszélyes.
• Ne helyezzünk semmilyen éghető tárgyat a kályha közelébe.
• Rendszeres időközönként tartsuk karban a berendezést.
• Nem érdemes 24 óránál többet várni a következő begyújtással, hiszen ilyenkor már ismét nehézkes lehet, a kémény miatt.
• Az eltüzelendő famennyiségtől függően a teljes égés 30-90 percet vehet igénybe.